A hónap embere

Böjte Csaba

Csender Levente
Fotó: Földházi Árpád

Csaba testvérből folyton árad a ferences jó kedély, a derű, többnyire ott ül az arcán, s ha nem tudja valamire a megoldást, mert ilyen is van, akkor azt mondja, hogy hüm-hüm. Mindig van nála egy jó vicc, egy vidám anekdota, amivel megnevetteti akár mise közben is a híveket.

A nyáron a dévai ferences kolostor udvarán megkérdeztem, hogy ki Böjte Csaba, és ő azt válaszolta, hogy egy marék por, mint mindenki más. „Aki meg akar engem ismerni – tette hozzá –, nézzen azoknak a gyermekeknek a szemébe, akiket nevelek.” Volt szerencsém az elmúlt nyár nagy részét Déván tölteni, s belenézni a gyerekek szemébe. Huncutság, vidámság, derű, életkedv. Pedig olyan gyereksorsok vannak ott, hogy száraz szemmel végighallgatni is nehéz. Azonban ők sem foglalkoznak azzal, hogy mi van mögöttük, fociznak, fogócskáznak, szaladgálnak, előre tekintenek. Van hol lakniuk, van mit enniük, családi közösségben élnek, gondjukat viselik. Ott van Csaba testvér mindig elérhető közelségben, köztük él egy földszinti blokklakásban. Az ablaka alatt megy a foci, zajlik az élet. Bármikor lehet hozzá fordulni. Minden gyerek történetét tudja, mindegyikre van minőségi ideje. Európa legnagyobb árvaházát hozta létre, anélkül hogy létre akarta volna hozni. Ez az ő nagy családja. Annyi vidám gyermek közt hogy tudna szomorú lenni? Vigasztalni is csak derűvel, jó szóval lehet. Egy gyermeket sem lehet jóvá szidni, csak jóvá szeretni lehet. Töretlen optimizmussal hiszi, hogy jót tenni jó, hogy jónak lenni jó, és hogy a Mennyei Atya a világot azért teremtette, hogy kiteljesedjék, az embert meg azért, hogy egy asztalhoz ülhessen vele. Hirdeti, hogy Jézus Krisztus egyetlen parancsot adott nekünk, a szeretet parancsát. Ne féljünk szeretni! Ő nem fél. Nem lehet úgy beszélgetni vele, hogy az ember ne több legyen a beszélgetés után, mint előtte.

Benne megvan az a hit, az az erő, az a töretlen optimizmus, amely hiányzik a magyar emberekből. Mindennap el kell nekünk mondania, hogy nincs itt a világvége, hogy az életünk a kiteljesedés felé tart, hogy nem rossz ez a világ, „nem a világ vége közeledik, hanem egy új, nagyszerű korszak hajnalán áll az emberiség”. Ehhez kell Csaba testvér karizmája, összekacsintása a Jóistennel, hogy elhiggyük végre a jót is, amitől mi valamiért nagyon ódzkodunk.

Nemrégiben arra kértük, hogy mondjon pár mondatot a kamerába a karácsonyra megjelenő Böjte Csaba füveskönyvéhez. A videóból nem hagyta ki a poént: „Mit csinál a székely bácsi, ha elkapja a koronavírust? Megrázza és elengedi” – fejezte be mosolyogva a könyvajánlót. Akkor még nem sejtette, hogy rá is sor kerül. Ő is elkapta. Kórházba került. Messengeren feltettem neki a kérdést, hogy mit is csinál a székely bácsi, ha elkapja a koronavírust. Megrázza és elengedi – írta vissza, és küldött egy szmájlit. 
További cikkek
Műhely Az algoritmus esztétikája

Komoly adósságot törleszt a hazai múzeumi színtér azzal, hogy a komputerművészet úttörőjeként nemzetközi hírnevet szerző, 1947 óta Franciaországban élő és alkotó Vera Molnar életművét igyekszik beemelni a magyar képzőművészeti kánonba.

A hely szelleme Akiket hazavezetett a véletlen

Mesekönyvbe illő, felújított parasztházak, csipkemúzeum, kávézó, vendégház, színházi és kulturális rendezvények viselik magukon Fáy Dániel és Judit keze nyomát.

Anziksz Márton Áron

Ha valami fura felvetésre egyetlen kifogástalan magyar egyházi embert kellene választanom az elmúlt évszázadokból, gondolkodás nélkül Márton Áronra voksolnék.

Hívószó Nagyapám

Minden generáció elmulasztja, hogy a múltjukról kérdezze az öregjeit, és ezzel minden generáció visszavonhatatlanul elveszít egy részt az emlékek kincstárából. Minket sem fognak kérdezni, az utánunk jövőket sem, ennek ez a rendje.

Hívószó Napos oldal

Somfai Péter kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, olimpiai bronzérmes párbajtőrvívó, a Budapesti Honvéd Sportegyesület aktív versenyzője és utánpótlásedzője.

Műhely A Hadik arany igája

Mintha személyében maga Kaiser úr tért volna vissza száz évvel ezelőttről, hogy az újranyitott Hadikban biztosan rendben menjenek a dolgok. Bosznai Tibor, a kávéház ügyvezetője úgy anekdotázik a nyugatos szerzőkről, mintha azok épp most léptek volna ki a kávéházból, a mai törzsvendégekről pedig úgy beszél, mint korunk legendáiról.